Pukli

Pukli

Ha becsukom az ajtót

Gondolatok a hatévesek iskolakötelezettségéről

2019. december 10. - István Pukli

Ellenzem a hatéves gyermekek iskolába kényszerítését. Hétéves kor előtt semmi keresnivalójuk nincs a kicsiknek a mai magyar iskolában. Az évtizedek óta elavult szisztéma ugyanakkor, amely nyolc évfolyamot és egyenlő fejlődési ütemet, ismeretközpontúságot erőltet a gyermekeinkre, a köznevelés egyetlen szereplőjének sem jó. Nem jó a gyermeknek, mert az érését egy kitalált normához igazítják, egymáshoz mérik, elvont, semmit sem jelentő számokkal minősítik, nem azt figyelik, hogy önmagához képest mennyire fejlődik. Ettől pedig frusztrálttá válik. Nem jó a szülőnek, mert az erőteljesen behatárolt, saját személyiségében elnyomott gyermek hazaérve kitör, és a felgyülemlett feszültségét otthon vezeti le, és a rohangálással, kiabálással jobb híján otthon gyűjti be az agya fejlődéséhez szükséges oxigénmennyiséget. A minőségi együtt töltött idő pedig elúszik azáltal, hogy a kisiskolás otthon leül befejezni a házi feladatát. És persze nem jó a pedagógusnak sem. A rendszer számos hibája mellett egy oktrojált Nemzeti alaptanterv végrehajtását erőltetik rá, miközben tudja, hogy nem ismeretátadásban, hanem kompetenciafejlesztésben kellene gondolkodnia.

baranyok.jpgBendi fiam idén áprilisban töltötte be a hatodik életévét. Nekünk még volt lehetőségünk dönteni arról, hogy visszatartsuk-e. Még tavasszal az óvónővel, Judit nénivel egyeztettünk arról, hogy ugyan a gyermekem minden vizsgálat szerint iskolaérett (maga a kifejezés is nonszensz: az intézménybe kerülés standardjához kell a gyermek fejlettségét igazítani?), mégis célszerű volna visszatartani, hiszen játékos és hamar elfárad. A fentiek alapján a feleségemmel egyetértettünk Judit nénivel, nyerhettünk volna még egy évet, ám a szükség nagy úr. Elköltöztünk az ovi közeléből, és a túlkoros év azzal járt volna, hogy Bendit másik oviba kellett volna íratnunk, s mivel így egy év alatt kétszer is teljesen új közösségbe került volna, körömrágva megkockáztattuk az iskolakezdést. Nekünk szerencsénk van. Olyan tanítónénit (Csilla nénit) kaptunk a helyi állami általános iskolában, akiben minden szakmai elvárásomat megtaláltuk, aki maximálisan figyelembe veszi a gyermekem személyiségét, szociokulturális hátterét (volt nálunk családot látogatni!!!), affektív és kognitív állapotát, észreveszi, ha elfárad, nem kényszeríti az egész napos munka után a házi feladatot és még sorolhatnám. Csilla nénit legszívesebben vinném magammal a Miiskolánkba, amelyben igazgatói feladatokat kaptam, ám akkor ki foglalkozna a fiammal?

Ismerve azonban a közoktatás jelenlegi állapotát, nem mindenki ilyen szerencsés. Rémtörténeteket hallani túlterhelt pedagógusokról, frusztrált szülőkről, egyenlő elvárásokról, otthoni házi feladatokról, ismeretközpontúságról, kreativitásuktól, gyermekkoruktól megfosztott kisgyermekekről.

Mindannyian hallottunk az Nkt. szigorítási tervéről. Azt is tudjuk, hogy a hatévesek beiskolázásán nem fog változtatni a kormány. Minden gyermek, akiről nem mondja ki az Oktatási Hivatal, hogy iskolaéretlen, iskolába kényszerül. (A kérelem benyújtásának a határideje: 2020. január 31.)

A helyzet rettenetes, és közben látjuk, hogy nem a gyermek éretlen az iskolára, hanem az iskola éretlen a gyermekre.

Az állami iskola megijed – jogosan. Nincs szakembere. Nem tudja kezelni azt, hogy minden gyermek egyéni ütemben fejlődik.

A szülő kétségbeesik: vagy bélyeget sütnek gyermeke homlokára (idegrendszeri éretlenség, valamilyen diszfunkció, amelyet hétéves kor előtt egyébként meg sem lehetne állapítani stb.), vagy iskolába kényszerítik, ahol az esetleges részképesség-lemaradásait a rendszer egyenlősítő mivolta miatt nem tudják behozni, fejleszteni.

Mit lehet erre a kérdésre válaszolni? Ki tehet lépéseket a gyermekek megmentésére?

Menjünk tüntetni? És akkor? A tapasztalatom azt mutatja, hogy ez nem elég. Részsikereket el lehet érni, de ez csak a körülményeket orvosolhatja, a tartalmon és a szándékon nem változtat. Ettől még a hatévesek iskolába mennek. Ha tetszik, ha nem.

Az egyetlen, amit jelen helyzetben tehetünk, hogy pedagógusok, szakértők bevonásával programot dolgozunk ki a hatévesek megsegítésére.

 

Nem veszíthetünk el több generációt!

 

Többször levezettem már az alapképzésről szóló pedagógiai elképzeléseimet. Az általános iskolának nem lenne szabad másról szólnia, mint a kulcskompetenciák fejlesztéséről. Végre menetirányban kellene felülnünk a lóra. Az ismeretközpontú oktatást azért hozták létre, mert nem állt mindenki rendelkezésére az ismeret forrása, a könyv. Így mindenkinek meg kellett jegyeznie a később esetlegesen alkalmazandó ismereteket. Ma már ezek fejben tárolása a könyvnyomtatás elterjedése után századokkal, az internet elterjedésével feleslegessé vált. Miért állítom ezt? Mert az ismeret csupán eszköz, nem pedig cél ahhoz, hogy fejlesszük az anyanyelvi, a matematikai, a természettudományos, a szociális, az idegen nyelvi kompetenciákat, közben megtanítsuk eligazodni a gyerekeket a digitális világban, megtanítsuk őket tanulni úgy, hogy hasznos tagjává váljanak a társadalmunknak. Rendszerezetten a  középiskolában kell elsajátítani az ismereteket. Előtte nem sok értelme van, mert pont azok a készségei hiányoznak jelenleg a középiskolásoknak, amelyekkel meg tudnák tanulni az oktrojált Nat és kerettantervek tartalmait. Öngól. Hátha így jobban érthető.

Az egyenlősítősdinek semmi értelme. Mit jelent az, hogy a tanuló teljesítette az első évfolyam követelményeit, a második évfolyamba léphet? Ki és miért határozza meg, hogy Bendi és minden más gyermeknek első évfolyam végére mit kell teljesítenie? Miért nem a gyermeki érés neveléslélektani határain van csak kimenet, és azon belül a gyermek miért nem a saját tempójában érhet, tanulhat, fejlődhet? Hová sietünk?

 

Mivel felülről nem várhatunk változást, magunknak kell megoldanunk a helyzetet, magunknak kell megvédenünk a gyermekeinket. Ha elvisszük a gyerekeket az óvodából, vigyük át az óvodát az iskolába!

Az Nkt. 57.§ (1) a megoldás. Szülők, Gyerekek, Pedagógusok! Fogjunk össze!

A preschool indirekt módon a rendszer része, csak vegyük észre! Ha összekacsintunk, kinevethetjük az egész problémát. Jöjjön bármilyen oktatási rendszer, pedagógus körökben évtizedek óta él a szállóige: „Ha becsukom az ajtót, azt csinálok, amit akarok.” Nosza, üljünk menetirányban a lovon! Senkire sem tartozik ez, csak az oktatás három szereplőjére: a gyermekre, a szülőre és a pedagógusra.

Pukli István

https://www.facebook.com/events/889436964791525/

A bejegyzés trackback címe:

https://pukli.blog.hu/api/trackback/id/tr5314908448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.12.11. 09:32:42

Atya Isten, Zorbán minden gyereket iskolába akar internálni??? Botrány!

ursus artos 2019.12.11. 10:07:56

"További előrelépés remélhető az 1985 óta létező rugalmas beiskolázási rendszer szabályozottabb működtetésétől. Mára ez a rendszer nem egészen az eredeti funkciójának megfelelően működik. például egyre több szülő kéri, hogy teljesen iskolaérett gyermeke maradjon még egy évig óvodás. Az óvodák is érdekeltek abban, hogy minél több óvodásuk legyen. Ugyanakkor abban is érdekeltek, hogy a problémát okozó gyermekeket fogyatékossá minősítsék. "

Az idézet az 2008-as ún. Zöld Könyvből való, melyet a magyar közoktatás megújításáért állított össze Demokrata Ferenc kérésére az Oktatás és Gyermekesély Kerekasztal...
Benne a lényeg: szabályozottabb működés...

István Pukli 2019.12.11. 10:29:49

@MAXVAL bircaman közíró: Bizony. És teljességgel szakmaiatlan. Bár a fizetett trolloknak egyszerűbb magánoviba vagy magániskolába vinni a gyerekeit. :D Már, ha érted, mire gondolok, Tesó.

István Pukli 2019.12.11. 10:36:02

@ursus artos: Demokrata Ferenc. :D Értékelem, hogy szempontként előkerül, de egyrészt számomra nem tényező, és hálistennek nem vagyok egyedül; másrészt 2008, ha jól számolok 11 éve volt. Azóta némileg változott a világ. És ha most pártunk és kormányunk erre hivatkozva vezeti be a gyerekek "iskolába internálását" (ahogy Troll barátunk írta), megtehette volna regnálása elmúlt kilenc évében is. És már korábban szóvá tettem volna, hogy ez bizony sületlenség.

István Pukli 2019.12.11. 10:41:41

@MAXVAL bircaman közíró: Durci? Nem vagyok Durci. Csak sajnállak. Mennyit keresel ezzel, Tesó? :D

Labasmaz 2019.12.11. 10:49:45

Mit tud, azaz mit kellene tudjon csinálni egy iskola, mit kezdjen a helyzettel, a felvázolt igényekkel, amikor már hamisítani kell a tanítók-tanárok túlóráriról szóló papírokat, mert annyira kevesen vannak, hogy a helyettesítésekkel együtt nem férnek bele a megengedett túlürakeretbe?

Ilyen körülmények között nem biztos, hogy az iskola és a tanítók-tanárok "bűne", hogy nincs lehetőség egyéni fejlesztésre, meg hasonlókra. Lóg a belük a nap végére, és örülnek, hogy egyáltalán luk van a... Nemhogy még extra tennivalókat vállalnának fel. 32 tanóra mellett még dolgozatot javítani, felkészülni az órára stb. is éppen elég meló, és tőlságosan gyakran lóg bele a magánéletbe már így is. És akkor még a fegyelmezési gondokról nem is szóltam, lásd a minap megkéselt győri tanárnő, mint a jéghegy csúcsa. De mint tudjuk, annak további 90%-a a felszín alatt van... :-( Igen, már általános iskolában, már alsó tagozatban is vannak problémák a fegyelemmel, még ha nem is konkrétan késelés (szerencsére).

Mielőtt bárki lehülyézne a leírtakért, bár úgyis lesz, aki megteszi: igen, van tanár a családban, ezek első kézből származó információk, nem "csak úgy" hallottam vagy olvastam valahol.

István Pukli 2019.12.11. 10:54:15

@Labasmaz: Teljesen egyetértek. Mégis tudok alternatívát kínálni. Dolgozunk rajta. Január 7-én bemutatom.

ursus artos 2019.12.11. 10:55:37

@István Pukli: "És már korábban szóvá tettem volna, hogy ez bizony sületlenség. "
Bizonyára sületlenség, amit az oktatáskutatók - speciel a fentieket Nagy József prof. Szegedi Egyetem - állítanak...
Demokrata Ferenc nem szempont csak tájékoztatás végett...
Mindazonáltal teljesen mindegy, hogy mi szerepel egy alaptantervben, vagy egy tantárgyi kerettantervben. Az oktatási rendszer a benne lévőktől lesz jó vagy rossz: a gyerektől, a szülőtől és a tanártól. A gyerek önmagában jó. A szülő olyan, amilyen, nem lehet megváltoztatni. Következésképpen a a tanároktól válik jóvá egy oktatási rendszer, nem a tankönyvtől, tantervtől hanem a pedagógustól. Amíg szar tanárok vannak nálunk, addig ez van.

István Pukli 2019.12.11. 10:58:48

@ursus artos: Pontosítanék. Nagy József prof. állított. A többivel egyetértek.

István Pukli 2019.12.11. 11:00:01

@MAXVAL bircaman közíró: Örülök, hogy örömedet leled a munkádban. Én pedig tanítani szeretek. Csak az hivatás.

ursus artos 2019.12.11. 11:10:35

@István Pukli: ezt szomorúan olvasom egy tanártól... A szegedi műhely legalább negyven éve kristálytisztán diagnosztizálta a magyar oktatás ősproblémáját úgy, hogy közben megoldást is ad...
(Ezeknek a megoldásoknak a szeletkéi fedezhetők fel a mai oktatásirányítás intézkedéseiben: alaptantervtől a minősítésen át a tankönyvekig. Sajnos csak kis falatkák.)

István Pukli 2019.12.11. 11:18:48

@ursus artos: Szomorú vagyok a minősítgetéstől.
Még egyszer: legalább 40 éve diagnosztizálták. Azóta feltalálták az internetet.
A minősítés kontraproduktív lett. Teljesen hiteltelen. Az állam tankönyvkiadásbeli szerepével egyébként egyetértek. De nem így. Ez már messzebb vinne... Azok a morzsák erőteljesen megszáradtak.

comblog 2019.12.11. 11:28:42

Sok dolog van amiben egyet tudok érteni a cikkel, de vannak ahol hatalmas tévedéseket is tartalmaz és ezzel potenciálisan kárt is okoz. Az egyik ez:
"idegrendszeri éretlenség, valamilyen diszfunkció, amelyet hétéves kor előtt egyébként meg sem lehetne állapítani".
Nos, sajnos gyakorló szülőként ez cáfolnom kell. Az egyik gyerekem igazoltam diszkalkuliás. Nem részletezném mi ez, aki esetleg nem tudja utána tud nézni. Messze nem a legsúlyosabb eset, de simán szűrhető lett volna akár 6 évesen is. Sajnos ezt nem ismerték fel az oviban, noha már ott is lehetett volna. Persze nem a PhDs (vagy nem tudom milyen doktor) ovónéni által aki még fél év után sem tudta melyik gyerek melyik szülőhöz tartozik (nem a nevét), hanem valaki aki ehhez ért, érzéke van hozzá és lelkiismeretes.
Nekem már ekkor is furcsa volt, hogy a bújócskánál a 17 után véletlenszerűen valamilyen szám jön. Furcsa volt, de ugye nekem nem ez a szakmám. Aztán jött az, hogy akit csak lehetett toltak az iskolába a nagycsoportból. Nem vizsgálták különösebben mélyen, ki az aki elég érett rá. Nekem megint csak furcsa volt, hogy a kisebb tesó hosszabb ideig képes figyelni a TV-ben menő mesére mint a nagyobbik. Úgy általában valamit érezetem, hogy a koncentráció képessége nem a legjobb.
Persze eközben, sok más szempontból meg semmi sem látszott. Minimum átlagos (de lehet jobb) mozgáskoordináció, hibátlan szociális készségek (pl. beilleszkedés) stb.
Eltelt az első év is az iskolából. Itt már roppant gyanús kezdett lenni, mármint nekünk a szülőknek, nem az iskolának.
A második év volt az amikor bementem az első nyílt órára (nem akartam többet késni a munkahelyről), ami történetesen matek volt.
SOHA ilyen feldúltan nem jöttem ki még óráról. Az óra magvát a számkirály adta. Ez az a módszer amit konkrétan büntetnék. Aki nem ismerné: Folyamatosan két gyerek közti szóbeli versengés, aki elrontja kiesik, aki nem az megy tovább. Nos mi is a baj ezzel a módszerrel: Aki jó az sokkal többet gyakorol, pozitív élményeket szerez stb. Aki meg nem az csak gyűjti a kudarcokat.
Diszkalkuliával csak kudarcokat lehet gyűjteni egy ilyen matek órán (1 szerepléssel).
Ez az a csodás módszer ami kis eltéréseket is képes még nagyobbá varázsolni.
Ez az a módszer ami még mindig nem halt ki a magyar iskolákban, sőt él és virul.
Idővel azért persze eljutottunk oda, hogy kiderült a diszkalkulia, de ekkorra a gyerek már életre szóló kudarc élményeket gyűjtött az iskolából.
Igazán itt szeretném "megköszönni" mindenkinek akinek ebben lényeges szerepe volt.
A törvényalkotónak aki úgy érezte, hogy az a legfontosabb a hatéves kort elért gyereknek, hogy minél hamarabb iskolába kerüljön, a tudományos fokozatot szerzett óvodapedagógusnak aki bármi gyakorlatban is hasznos képességet nélkülözött, és az iskolának, hogy ilyen remek módszerekkel traineli a gyerekeket mint pl. a számkirály.
Csak így tovább...
Mivel munkámból kifolyólag számos felsőfokú végzettségű emberrel kerülök kapcsolatba nagyjából ezen sárgolyó bármely pontjáról, azt kell mondjam a PISA teszt nem hazudik és ha így mennek a dolgok ázsia nagy jövő előtt áll.
Ezen a környéken meg marad a langymeleg vizes dagonya meg a motiválatlan iskolások hada (leszámítva néhány lefölözött elitet). Csak sajnos a bio robotoknak egyre jobban leáldozóban van, a gépek fejlődése miatt. Ezt nem ártana nem elfelejteni.

ursus artos 2019.12.11. 11:33:32

@István Pukli: A minősítési rendszernek legalább húsz éve működnie kellene. A minősítési rendszer elvégezné a feladatát, ha teljes körűen működne valamennyi eleme: szaktanácsadás, önértékelés, minősítés, tanfelügyelet. Kell a kontroll! 1989 óta nem volt. Az eredményt ismerjük.
nem száradtak el azok a morzsák, mert bizony ilyeneket jelentenek: a képesség beli hiányok azok csak fáziskésések; folyamatos, évfolyamokon átívelő fejlesztés: ez éppen benne van a mostani alaptantervben (az új, teraszos tantervnek nevezi) (Az idő prokrusztészi ágya, ahogyan azt Nagy József nevezi a probléma leírására.)
Az internet egy hasznos eszköz.

István Pukli 2019.12.11. 11:34:22

@comblog: Sajnálom. Szívesen meghallgatnám részletesebben az esetét.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2019.12.11. 12:23:54

@comblog:

Mindez MINDIG így volt, minden rendszerben. Kádár alatt is.

Velem, aki 1973-ban voltam általános iskola elsős a rendszer már azt sem tudta feldolgozni, hogy műr tudok olvasni, s szótagolás nélkül olvasok. A tanárnéni megmondta: ezt így nem lehet, így úgy kellette tennem, mintha nem tudnék olvasni, majd lassan szótagplnom kellett. Pedig már 5 éves korom előtt tudtam folyékonyan olvasni és írni.

Aztán jött a matekproblémám, hogy a 4-es számot úgy írom, ahogy azt a nyomtatásban szokás írni, s nem hasznélom a népszerű kézírásos alakot. A tanár néni ismét mondta: ezt így NEM SZABAD. Petsze már csak azért se hallgattam rá.

Hatodikos koromig folyton zaklattak mathaságokkal, negyedikben majdnem buktam, olyan rossz jegyeim voltak. Kb. elmebetegnek definiáltak. Pedig csak aspergeres vagyok.

A teljes csődtől csak egy IQ-teszt mentett meg hatodikban (az ELTE pszichoológiai tanszéka felméréséne vett részt ami iskolánk is), amikor első helyet értem el, legypzbe a nyolcadikosokat. Ekkor meg jött az ellenkező véglet, hirtelen "titokzatos zseninek" kategorizáltak, s még akkor is bólogattak nekem, amikor történetesen hülyeséget mondtam.

comblog 2019.12.11. 13:15:47

@István Pukli:
Gyakorló szülőként túl sok esetem van és nem szeretnék ebből politikai irányt csinálni.

@MAXVAL
Minden rendszernek van előnye és hátránya is, persze sok (sajnos túl sok) esetben a hátrányok elhagyásával veszni hagyjuk az előnyöket is. Lehet ezen kéne javítani. Egyébként másik gyerekem bölcsis korában tanította az ovist a betűkre (akkoriban az erről véletlenül készült videót mutogattam is a kollégáknak), de ennek ellenére csak iskolás korában tanult meg olvasni (akkor meglepően gyorsan). Még mi sem éreztük ezt prioritásnak.

Viszont az a fajta szegregációs oktatás ami itt létrejött (vagy létrejövőben van) vsz. nem volt jellemző arra a korra, mindez úgy, hogy a leszakadóknak a munkaerő piaci kilátásai messze mások voltak mint mostanában. Ma gépeket használni tudó, önállóan gondolkodni és döntést hozni képes emberekre van szükség. Persze lehet olyan társadalmat is építeni, ahol a minimum követelményeket (iskolai vagy egyéb értelemben) sem teljesítő embereknek is van helye, de az aligha lesz versenyképes és kérdés ki az aki ilyenben szeretne élni (itt pl. első helyen India jutott eszembe).
süti beállítások módosítása